Nagy az öröm, amikor a már révbe ért nővér találkozhat a még szárnyát bontogató húgával. Vera és Gabi igazi álomtestvérek.

Vera gondoskodó alkat, szeretné megóvni húgát azoktól a pofonoktól, amiket minden népszerű ember megkap, ha akarja, ha nem. A pszichológus szerint ez természetes.

"Abban a szerencsés helyzetben vannak Tóthék, hogy a nagyobb lány lett előbb sikeres… Nem lesz féltékeny, inkább támogatni fogja húgát!" - mondja Végh József pszichológus.

Valóban úgy tűnik, hogy féltékenység nincs köztük. Együtt fürdenek a tapolcai emberek szeretetében is. Elvegyülni nem igazán lehet velük Tapolcán, szinte minden irányból érkezik egy "hello…"

"Büszke vagyok rá, mert az én húgom" - lelkendezik Vera. "Ami neki egy nagy hátrány is lehet, az miattam van, mert sokan ezért negatívan állnak hozzá, …meg kell hallgatni hogyan énekel…"

A lányok teljesítményében a Tóth szülők kemény munkája is benne van. Ők ugyanis nem csak felfedezték lányaik tehetségét, de gondozták is azt. Erre a tengerentúlon egyébként külön iparág épült, nálunk egyelőre ez a szülők feladata.

"Amikor énekelni kezdtek és regionálisan megnyertek minden versenyt, akkor elbeszélgettünk velük, hogy komolyan gondolják-e ezt? Mi szülők nagyon támogattuk őket, és mindent elkövettünk azért, hogy ebből a régióból tovább vigyük a gyerekeinket…!" - mondja Tóth István és felesége, Erika.

Énekórák, versenyek, és sok-sok lemondás. Mert pusztán a tehetség ugye, nem elég. Az egy adottság, amit fejleszteni kell és amit előbb észre kell venni. Ha egy szülő elhatározza, hogy a gyermeke úszó lesz, akkor bizonyára fel sem fog neki tűnni, hogy az átlagosnál talán jobban rajzol. Tóthék szerint minden az odafigyelésen múlik:

"Nem akartuk, hogy matematikusok legyenek, láttuk, hogy a zenei érdeklődés erősebb. Hosszútávon ez a kifizetődőbb, komolyan kell venni a gyerekeket, mert sok tehetség elkallódik."